"Szerelem száll a fák lombja felett

A füledbe súgja, hogy itt vagyok veled.. "

*Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hűvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket.

Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni - tudnom kellett, hogy létezik valahol. Ez minden. Minden mást el tudok viselni. Feltéve, hogy ő létezik.

Néhány sündisznó roppantul fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket."

Mindig téged vártalak,

 nem volt nálad fontosabb,

 azt hittem, örökre így marad

De látod nem bírtuk tovább,

 pedig úgy vigyáztam rád,

 hogy jobban nem vigyáz majd senki más!

 

 

"Reggel a hideg párás ködben
álltam egy kopasz fa alatt és
merengtem csendben..
Gondolataim együtt gomolyogtak leheletemmel
könnyeim összefolytak néhány magányos esőcseppel..
Annyira vágytam ott utánad..
úgy éreztem megöl ez a mérhetetlen bánat..
sose gondoltam, hogy ez ennyire fájhat.." 

Magammal viszlek elmegyünk délre 

megáll az idő veled megáll most végre..  <3

Kapcsolj ki mindent, fogjál egy papírt

Írd le, mit érzel, csak ne használj radírt!