Listen to Your Heart!

"Így szokott lenni a filmekben is a legutolsó pillanatban,amikor a nő már éppen felszállna a repülőgépre, megjelenik az elkeseredett férfi, megragadja a nőt, megcsókolja, és nem engedi el, miközben a légitársaság alkalmazottai elnézően mosolyognak. Aztán jön a felirat .Vége, és minden néző tudja, hogy azok ketten most már boldogan élnek, amíg meg nem halnak. 
A filmek soha nem mesélik el, mi történik azután - gondolta, hogy vigasztalja magát. Házasság, egyre kevesebb szex, 
előkerül a férj szeretőjének első levele, botrány, a férj esküdözik, hogy soha többet, előkerül a második szerető levele, 
újabb botrány és fenyegetőzés, hogy elválik, de ezúttal a férj nem reagál olyan határozottan, csak annyit mond,hogy szereti. A harmadik szerelmes levél után a hallgatást választja, úgy tesz, mintha nem tudna róla, mert mi van, ha most azt mondja a férje, hogy már nem szereti, és elmehet Nem, a filmek nem erről beszélnek. Véget érnek, mielőtt a valóság elkezdődne."

" egyszer..csak egyszer hagy pofozhassam fel..és csókolhassam véresre az édes szád. "

Hazudj: az élet szép,

Hazudj: van értelme élni még.

Hazudj: a szerelem nem méreg,

Hazudj: csak engem kerget a halálba, végleg..

Hazudj: van még remény,

Hazudj: a szememben ég még a fény,

Hazudj: igazán szerettél,

Hazudj: álmodban is kerestél..

Hazudj: sírtál mikor elmentél...

"...nyáréjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög.. " 

"A mosoly az arcomon kényszerből egy máz, hogy elrejtse azt, amit jobb, hogyha nem látsz..."

gondolkoztál már a gondolattal..egyszer mellettem ér majd a hajnal..*

Folyton odajönnek hozzám, mondván, hogy zavarja őket, hogy dohányzom. Jó vicc... engem meg megöl.

Megtagadtalak,

Mert a bajban elhagytál,

És nem kértem sosem,

Hogy visszatérj hozzám,

De most újra táncba hívsz,

Hiszen újra áll a bál,

És te újból azt mondod:

Vársz rám...

- Én soha nem akarok felnőtt nő lenni! Úgy fáj.

- Tudod, soha nem növünk fel igazán. Ott él egy kislány minden nőben, ahogy minden kislányban ott él egy nő. És ne félj a fájdalomtól. Az is az élet része. A fájdalomhoz viszonyítjuk a boldogságot, mint a völgyekhez a hegycsúcsokat. Nélkülük a világ unalmas és egysíkú volna.

~legyen a szív boldog vagy boldogtalan, egy másik szívre mindig szüksége van.

Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben.

Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e ,

és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve.

Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.

De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép,

a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.

Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt.

A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör.

Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti,

és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy.

Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.

...amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből...

Volt, aki tetszett, volt, aki nem. Volt aki helyes volt, volt, aki nem. De neked mondtam volna először, hogy Veled leélném az egész életem.

amikor éjjel fáj a magány,gyere ölelj,bújj hozzám :)

mosollyal az arcomon beintek a világnak..

"Amit egymásért megtettünk, másnak szinte embertelen

Ha kell érted feladok mindent, a fájdalmat is elszenvedem

...Belőlem nem láthatsz mást, csak amit a szem megenged

Nélküled senki vagyok, ezért érzem magam elveszettnek"

Az eső nem azért esik, mert a természetnek olyan kedve van, hanem azért, mert ahány csepp leesik annyi ember érzi magát szomorúnak. 

Elég a boldogsághoz, ha szereted az életet, még viszonzatlanul is elég, hiszen ez a szeretet megláttatja veled az egyszerű szépségeket, és forrásvízüde harmóniával tölt el.

Csak rohansz, menekülsz az éjszakában. Pedig tudtad jól, hogy nem bízhatsz az ő szavában...

 

belül sírok, kívül nevetek.. de mi mást tehetek.?!

Ha valakit szeretsz,ne hagy elveszni...nincs annál nagyobb fájdalom a szívnek,ha elveszti azt ami nélkül nem élet az élet...ha kell küzdj,de ne hagyd elveszni...

Újabb hónap, újabb évek, újabb mosolyok és könnyek, jön majd új tél, s lesz még új nyár, de olyan barát, mint te, sosem lesz más!

Elmentél,és magaddal vittél engem is,aki itt maradt,nem hasonlít hozzám..

jaj istenem,de nagy kár hogy engem meg nem vár..

Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet.

            Végül mind kigyógyulunk a nagy érzelmekből. Egyeseket az élet gyógyít ki, másokat a halál..

Hozhatod a bilincset, a rabod vagyok..

 Ne hagyd, hogy jelentéktelen dolgok elrejtsék benned a fényt.. nekem te vagy a remény!

"A fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot: akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek, a bátorság uralma a gyávaság fölött, amikor a kalandvágy

 legyőzi a kényelemszeretetet. Attól még nem öreg valaki, hogy megélt valahány évet. Öregedni annyi, mint lemondani az álmainkról.

 Az évek ráncossá teszik a bőrt, a lelkesedés hiánya pedig a lelket."

Full extrás depressziót cserélnék kis boldogságra,esetleg kopott örömre!

Az ölelés arra jó, hogy tudasd másokkal: szereted őket, anélkül, hogy egyetlen szót is mondanál..

Nem tudom, mi rosszat csináltam, ami miatt sok pofont kaptam, de erős leszek és               felállok,kemény leszek, és kiállok.

A távollét olyan a szerelemnek, mint a szél a tűznek: a kicsit eloltja, a nagyot még nagyobbra lobbantja. 

Ha követ hajítasz egy tóba, a tó vize fodrozódni kezd, majd újra kisimul. De valami örökre megváltozik, ott lent, a tó fenekén.

Én, szeretlek, ha van miért, én hű vagyok, ha van kiért, én szeretek, ha kellemes én szenvedek, ha érdemes.

"Nem ma, nem holnap, talán nem egy év múlva, de valamikor, valahol, valahogyan újra együtt leszünk, és az a nap lesz az „örökké” kezdete..

Néhány hiba túl jó ahhoz hogy csak egyszer kövessük el ;)

"És ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya."

"Mérgezett az éj veled, de vonz magához minden álma.

Kezed vezet e tiltott csendben és a vad bűntudat."

Nem tudtam, hogy van ember, Kinek hiánya így fájhat! 

Kinek sóvárogva vár szívem, egyetlen szavára. 

Aki oly sokszor megnevettet, ha szomorú vagyok, És most egyre-egyre csak miatta

sírok. Várom már nagyon, hogy újra nekem beszélj, Hogy újra mond: "Azt sem

meséltem még…!" 

Hogy felcsillanjon szemed, és kedves mosolyod, 

És kizárva ilyenkor az egész világot, 

Szívem és lelkem csak Téged hallgasson.

..Eltűnni csendben, az volna jó. Ne fájjon többé, ha hazug a szó... 

..És ha soha többet nem hallom tőled már ezeket a szavakat, akkor is boldog leszek, mert mindörökre emlékezni fogok rájuk, hogy egyszer igenis kimondtad őket!

                       bérelt helyed van a szívemben..(L)