"Voltak tündérmesék, és benne hercegek, de ma már csak rémálmok, s elmebetegek."

neked egy jó játék volt, ami nekem szerelem. 

neked csak egy jó vicc volt, ami nekem érzelem.

"Miért mindig a nő érzi úgy, hogy csalódik a férfiban? (...) Mi van, ha erről nem a férfiak tehetnek? Ha egy bizonyos kor és bizonyos számú kapcsolat után még mindig egy helyben toporgunk, míg az exbarátunk már hegyen-völgyön túl jár? Lehet, hogy a probléma forrása nem ő, sőt nem az azelőtti és nem is az azelőtti barátunk, hanem bármilyen fájdalmas is kimondani, a hiba önmagunkban keresendő?"

A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan.

Néha fáj, ha nem nézel rám, máskor üvölteném, hogy tünj már el!

Nem mondom, hogy nem tudok nélküled élni, mert tudok. Csak nem akarok!

Sokszor gondoltam arra milyen jó lenne elfelejteni azt a bizonyos személyt. De nincs esély rá mert biztosan van valami ok arra, hogy megismertem és megszerettem. Talán ez a kulcs az életemhez.

Az emberek nem azt hiszik, amit látnak, hanem azt látják, amit hisznek. 

Szerelmed meghozta szivembe a tavaszt. Vedd már észre hogy szeretlek te paraszt!

Ha beszélni nem bírok könnyeimtől,
Tudd meg miattad sírok reménytelenül,
Nem érzed, mit teszel velem,
Millió darabkára zúzod szét szívem..

Hisz tudod, hogy várok rád ameddig csak lehet, s ha majd a halálos ágyamon utoljára suttogom a neved, talán elhiszed majd, hogy tényleg szerettelek..

csak szeress vagy menj tovább! :)

Visz az út rohanok
szívem úgy zakatol,
mert tudom azt, hogy
te vársz még rám valahol.. : ) ( L )

' A szívünk nem a testünkben van. Amikor gondolkodunk valamin, és törodünk valakivel, olyankor születik meg a szívünk. Ha egyedül lennél az egész világon, akkor sehol se lenne szíved. A barátainkra bízzuk a szívünket. Ha a barátaidra bízod, bennük tovább fog élni.

Úgy érzem jól tettem, megkellett mondani,

hibás döntés lett volna az érzelmeket elfojtani.

"A holnap még várhat, most éljünk a mának. Bár nem látod őket, a hátadon szárnyak."

"Nem volna csodás, ha reggel felébrednél és azt mondanád: 'Ma boldog leszek!'?"

Hullámzó folyó,szikrázó víztükör, 

szemed ennél szebben tündököl. 

Legördül a könnycsepp arcomon, 

gyönyörű vagy, e csodás hajnalom. 

Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni; de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál..

Nem vagyok más csak egy krva nagy képű kölök,
nem sok embert szeretek,de értük viszont ölök...*

Nehogy azt hidd hogy én addig várok rád amíg meg nem unod a barátnődet, vagy ő elhagy.. Ha ő jobb nálam, hidd el én is kapok nálad SOKKAL jobbat aki majd sokkal jobban megbecsül mint ahogy ezt te most teszed.. de hidd el, nem tudod miről maradsz le ezzel a döntéseddel, és mit hagysz ki..  egyszer még megbánod.. de akkor én már boldog leszek mással..

‎"Támadj fel egy percre, Dolce Vita, megtaposott szívem visszahív ma..."

Voltak szép napok, s hetek,

téged úgy szerettelek,

hogy annál jobban már nem lehet.

hogy kivagyok neked megmutatom, hogy hiányzom rájösz egy hajnalon..

tudom én voltam a hibás,túl gyorsan megszerettelek
de eljött az ideje hogy az emlékekbe temesselek

‎"Húzd ki magad, mosolyogj, hadd törjék csak a fejüket, hogy mitől van olyan jó kedved" ;)

Odakinn Holly azon agyalt, kit hívjon fel. Nem hívhatja fel se Denis-t,

se Sharont. Biztos rohannának, de nem akarta zavarni őket, nem akarta

terhelni őket a saját kudarcaival, amikor olyan felhőtlenül boldogok.

Ciarát se akarta hívni, tudta, hogy egész napos a Hogan's-ban, Jack

valószínűleg tanít, Abbey szintén, Declan biztos ki lesz kapcsolva,

Richard pedig fel se merült, mint lehetőség.

Holly nézte a neveket a

telefonos noteszában, folytak a könnyei. Ott volt egy csomó név, olyan

embereké is, akik egyszer se hívták fel, amióta Gerry meghalt. Itt

állok egyedül, és nincs senki, akit felhívhatnék, kesergett magában.

Hátat fordított a könyvtárosnőnek. Most mit csináljon? Amúgy is tök

ciki felhívni valakit öt euró miatt. És még cikibb, hogy nincs is kit

felhívnia. Pedig muszáj, különben az az idióta fafejű könyvtárosnő még

képes kihívni a rendőrséget. Holly beütötte az első számot, ami eszébe jutott.

- Halló! Itt Gerry. Hagyj üzenetet, visszahívlak!

- Gerry - zokogta Holly a telefonba. - Annyira hiányzol...'

"Hát persze, hogy meginogtam néha, hisz csupán ember vagyok. De már egyre jobban kezeltem a dolgot, így most már a fájdalom, néha napokra is elkerült. Ennek kockázati velejárója a soha nem szűnő zsibbadtság volt. A semmi és a fájdalom közül, én a semmit választottam. "

Vagyok, aki vagyok,...egy örök álmodó....kinek fontos az érzés, és az igazi szó.

Amikor más karján látod, Akarod, hogy fájjon... Neki is. Mégis félted, Azt akarod,boldog legyen!

Felejtsd el, aki voltál, és fogadd el, aki vagy!

Én nem élhetek nélküled.

Sok gonosz mely rám vár minden nap, szemem lehunyva nem marad,

fülledt végzetemtől menteni bírsz.

mondd el, hogy öljem meg a lelkemben az érzést, amit itt hagytál?

'..mert te elhiszed amit mond..a te kis törékeny szíved hamar eltörik és nem lehet összeragasztani majd újból.'

"A szerelem az,amikor mellette alszol el és róla álmodsz és reggel ő meséli el hamarabb,hogy veled álmodott..."

Tudod-e, hogy azaz ember, aki lelkileg erősnek tűnik, az valójában érzékeny és gyenge?

Tudod-e, hogy akik azzal foglalkoznak, hogy másokat védenek, azoknak van a legnagyobb szükségük védelemre?

Tudod-e, hogy a 3 legnehezebben kimondható szó a "Szeretlek!", "Bocsáss meg!", és "Kérlek, segíts!"?

Tudod-e, hogy azok, akik pirosba öltöznek, azok rendelkeznek a legnagyobb önbizalommal?

Tudod-e, hogy azok, akik sárgába öltöznek, azok a legelégedettebbek a külsőjükkel?

Tudod-e, hogy azok, akik feketébe öltöznek, azok nem akarnak látszani, és segítségre, megértésre vágynak?

Tudod-e, hogyha valakin segítesz, az a segítség mindig visszakerül hozzád?

Tudod-e, hogy sokkal könnyebb valamit leírni valakinek, mint a szemébe mondani, ÁM sokkal értékesebb a szemébe mondani?

Tudod-e, hogyha valamit becsületesen, a szívedböl kérsz, az a kérésed teljesül?

Elérheted, hogy az álmaid teljesüljenek, mint az egészség, a gazdagság, vagy a szerelem.

Ha igazán kéred, és hiszel is benne, meg leszel lepődve, mi mindent meg tudsz tenni a gondolataiddal. :)

Mivel nő vagyok,így nem tudom mit akarok,de fenntartom a jogot hozzá,hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

A boldogság gyakran egy olyan ajtón szökik be az életedbe, amiröl nem is gondoltad hogy nyitva maradt.

 

Emlékezz, hogy szenvedtél, már nem fog úgy fájni, kelj föl ha elestél és tanulj meg járni!

meddig várjak mondd még, úgy utálom,hogy imádlak..?!

az illatod csak úgy ivódott belém,mikor sikoltok ne nézz rám,mikor a földön fekszem..lépj rám ;)

vajon számit-e rám valaki ,vajon lesz akinek hiányzom??

Elfelejteni nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre..

A fiú akiben jobban bízott, mint saját magában, aki több volt számára a világ minden egyéb dolgainál, a fiú másnak adta a kezét. (...) Valahol minden összeomlott akkor. Hogy hol omlott össze és mi volt az, azt nem tudta. Annyit érzett csupán, hogy sok-sok erős, láthatatlan kötél elszakadt, és összeomlott valami láthatatlan, hatalmas dolog, és magával rántotta a napot az égről, a csillagokat, a holdat, a fákat, mindent, mindent.

Remélem egyszer megtalál a boldogság, 
s ami eddig álom volt legyen valóság.

"Szerelem száll a fák lombja felett

A füledbe súgja, hogy itt vagyok veled.. "

*Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hűvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket.

Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni - tudnom kellett, hogy létezik valahol. Ez minden. Minden mást el tudok viselni. Feltéve, hogy ő létezik.

Néhány sündisznó roppantul fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket."