Szeretlek, és elfogadlak olyannak, amilyen vagy.

Újra péntek, megint vége egy hétnek, de a nélküled eltöltött napok semmit nem érnek. Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok, minden szóban hazudok: kösz, jól vagyok....

Volt már úgy, hogy eszedbe jutott egy régi ismerős vicce, és nevetni kezdtél, aztán befurakodott az elmédbe valami más: hogy képes vagy nevetni egyedül a sötétben, ha csak rágondolsz... Ez az ember biztos nagyon fontos neked...

"Annyit adott nekem, amennyit csak lehetett,
örökre bennem marad, mennyire szeretett..."

De tudnod kell, mikor szemedbe néztem, én egy világot láttam, és azt hittem, hogy ott megtaláltam, végre azt, amit vártam...

Így érnek véget hát a nagy szerelmek...
Egy mondat volt csupán, és Ő mégis elment...
A hideg ráz, s jeges érzés fut végig testemen,
Mikor arra gondolok, menni engedtem.
Néztem két szemét, ahogy telik meg könnyel,
Néztem alakját, ahogy a székből felkel,
Néztem és két érzelem kavargott bennem...
A harag, s büszkeség harcol a szerelem ellen.

Csak egy jobb dolog van a csóknál: az a pillanat, mikor közvetlenül előtte a szerelmed szemébe nézel és eláll a lélegzeted is.