A kis dolgokat is értékeld az életben, mert ha majd egy nap visszanézel, lehet hogy rájössz, valójában azok voltak a nagy dolgok, amik tényleg számítanak.

    "Egy barát olyan, akár egy téli lámpás: minél régibb a barátság, annál erősebb a fény.":)

Ő is akar. Szüksége van rám. Nem akar elveszíteni. Ezt mondta.. Mégis, mi lett a vége?! Itt állok egyedül és teljesen megtörve.. 

Ne értsék félre.. A szívem nem tört darabokra, mint ahogyan azt a szerelmes történetekben szokták leírni. Ez annál sokkal bonyolultabb.

 Olyan, mintha lassan tövisek nőnének a szívem körül, amik nem hagyják, hogy levegőhöz jussak. Akárhányszor visszaemlékszem a barna hajú fiú mosolyára, 

újabbakkal gyarapodik, amik egyre közelebb hatolnak a szívemhez, mígnem végül elérik azt.. És akkor megértem.. A tövisek dolga nem a fájdalom előidézése. 

Az igazi ok, amiért léteznek az az, hogy megóvjanak és, hogy segítsenek túlélni.. Túlélni a legnyugtalanítóbb érzést.. A magányt..

Találj meg kérlek, szabadíts ki innen..
Repíts el messzire, rabolj el örökre..

Keresd az életben mindig a szépet, ragadd meg azt, amit más nem vesz észre, s hidd el, ha sivár is sokszor az élet mindig találni benne kedveset és szépet!

"Ne mutasd, ha fáj... ne mutasd, ha vérzik...mert úgysem látják...úgysem érzik..."

Örök szerelmet fogadtunk régen, még egy életre, csak arra kérlek, mégegyszer hallgass a szívedre..