vasárnap, július 31, 2011


Akinek egyszer is mondták - „Aludj a karomban!”, az ne kérdezze, minek élt a földön.

Túl vagyok régen már rajtad, ha kell
majd én ezt hazudom magamnak.

a szívemet csak neked tartogattam.. : )

Egy homok szemben lásd a világot,egy vad virágban a fénylő eget,egy órában az örökké valóságot,s tartsd tenyeredben a végtelent!

Jó volna hinni,hogy érintesz még..

Engedj el képzelt világ, hadd lássak én is csodát..

Szabadítsd fel a szíved és szállj... !